Magazin
Hol kapható?
Feliratkozom!
Impresszum
Adatvédelmi szabályzat
Médiaajánlat

Cím: 1031 Budapest, Graphisoft Park, Záhony utca 7. Telefonszám: (+36‑1) 50‑50‑800 Hírlevél

Copyright 2018, Marquard Media Magyarország Kiadó.

Fejlesztette a Marquard Digital Services

Útra való albumok

Mindegy, hogy az ember fia Alsóörsön köt ki vagy Rimini tengerpartján, kiruccanni nem csak élvezetes, kötelező is, mielőtt felemészt a változó világ változatlansága.

Aki a slusszkulcs elfordítása után nem kezd rögvest mókolni a hangerővel, annak felesleges elindulnia, ezért a középhaladóknak ajánlunk néhány kiváló lemezt a volán mögé.

Ez egy szubjektív összeállítás, amelyből igyekszünk kigyomlálni a közhelyeket: tudjuk, hogy mindenkinek a Born to be Wild ugrik be, amikor először motorra pattan, de álljunk ennél egy kicsit kreatívabban a témához. Pusztán azért, mert Prince egy kis piros Corvette-ről énekelt, Chuck Berry bevette a 66-os utat, a Grateful Dead kamionba pattant, illetve valóban kiváló indítás a Whitesnake-től a Here I Go Again, még nem fogunk bedőlni nekik.

Mi most tíz olyan lemezt választottunk az elmúlt húsz évből, amelyek anélkül is képesek hozni az élményt, hogy felállnánk a kanapéról – van, amikor ez utóbbi jobb választás, mint órákig vesztegelni egy bedugult autópályán. Könyököt ki, kettesbe be!

Red Hot Chili Peppers – Californication

Ritkán fordul elő, hogy egy szabadon választott tábortűznél csajozni próbáló, dobozgitárt pengető gimnazista bővíti az időtlen idők óta változatlan repertoárt: a Tankcsapdától az Egyszerű dalt rögtön követi a Nirvanától a Polly, majd kezdődik az egész elölről. De nem csupán a Road Trippin’ miatt nem dobtuk még ki a kesztyűtartóból a Los Angeles-i funkrock-királyok alkotását.

Az idén húszéves korong felvételei alatt szinte minden összeállt. Egyenesen a rehabról tért vissza húrokat rángatni a virtuóz John Frusciante, Anthony Kiedis pedig évtizedes pokoljárását vetette papírra. Ez a végeláthatatlan utazás Kalifornia mindörökké ismeretlen partjainál olyan sebesen lőtte vissza a bandát a slágerlisták élére és a csurig tömött stadionok színpadaira, amilyen gyorsan válhat egy kibelezett sportkocsiból űrszemét.

A mestermű minden pillanata arany, de ami ezúttal a legfontosabb: kiváló dalok folyama, amely nem csak egy kabrióban húz igazán – persze a leenge­dett tető sosem árthat az élménynek. Minden naplemente legkellemesebb aláfestése a feledhetetlen utazás garanciája.

The Chemical Brothers – No Geography

Nemrég közös megegyezéssel a hónap lemezének kiáltottuk ki a brit vegyészek legfrissebb főzetét, de akkor még nem sejtettük, hogy az év egyik legjobb lemezévé cseperedik. Szinte bármit választhattunk volna tőlük: az 1995-ös Exit Planet Dust talán az első, amihez szívesen nyúlnánk, miután becsatoltuk az övet, de jó okunk volt a briliáns életmű legfiatalabb tagjára voksolni.

A korban, ahol dalokra mérik a sikert, a streamszolgáltatók algoritmusai pedig popularitás alapján kínálják a nekünk biztosan tetsző darabokat, a The Chemical Brothers egy elavult formátumhoz, az albumhoz tért vissza. Ennek megfelelően az erősebb darabok mellett kellemes pihenésbe kanyarodunk a funkot, az acid house-t és a breakbeat aranykorát is megidéző lemezen, majd hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy bár már hatodjára ugrunk vissza az elejére, eszünk ágában sincs kikapcsolni.

A No Geography indokolt óda az indokolatlan szakításhoz (konkrétan a brexithez) és az indokolatlan pusztításhoz. Mivel a magyar ember még a hazai slágerek szövegeire sem figyel, zavartalanul pörget a flow, ahogy elnyel minket a nagy büdös távol.

A cikk folytatását a 2019. július 18-án megjelent Exclusive magazinban találja!

Érdekelnek a legújabb cikkeink, exkluzív tartalmaink?

Iratkozz fel hírlevelünkre és elsőként olvashatod a jó élet titkait!